BMI
BMI BMI Testtmegindex CukorbetegsgTestmretek
A BMI-t (testtömegindex) a gyakorlatban annak megállapítására használják, hogy valaki alulsúlyos, normál súlyú, túlsúlyos vagy elhízott-e. Elhízásnak a 30-as vagy annál magasabb BMI-t, míg túlsúlynak a 25-29,9-es BMI-t tekintjük. A BMI a túlsúly és az elhízás leghasznosabb népesség-szintű mérőszáma, mivel mindkét nem és valamennyi felnőtt korosztály esetében azonos. Ez azonban csak durva iránymutatásnak tekintendő, mivel nem biztos, hogy a különböző egyének esetében azonos mértékű testzsírnak felel meg. A BMI használatának előnye, hogy könnyen kiszámítható és olcsó. Szűrőeszközként használható a lehetséges egészségügyi problémák azonosítására. A BMI használatának azonban vannak hátrányai is. Nem veszi figyelembe például az izomtömeget vagy a csontsűrűséget. Így lehetséges, a sportolók vagy a nagy izomtömeggel rendelkező emberek BMI-je magas lehet, mégsem túlsúlyosak vagy elhízottak. Ezen kívül a BMI a zsírtömeg és a színhús-tömeg között sem tesz különbséget. Bizonyított, hogy a BMI használata hasznos lehet a gyakorlatban. Tanulmányok kimutatták például, hogy a magasabb BMI-vel rendelkezőknél nagyobb a kockázata a 2-es típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának. Meg kell azonban jegyezni, hogy a BMI nem diagnosztikai eszköz, és más mérésekkel, például a derékkörfogat és a vérnyomás mérésével együtt kell használni.
BSA
BSA BSA Testfellet Testmretek
A BSA (testfelület) becslését számos klinikai célra használják. Segítségével kiszámítható a legpontosabb gyógyszeradagolás a beteg számára, és gyakran használják a kemoterápiás gyógyszerek és a gyermekpopulációban használt gyógyszerek adagolásának irányítására. Ezenkívül a becsült glomeruláris szűrési sebességet (eGFR), a vesefunkció mérésére használt képletet is a testfelülethez viszonyítva számítják ki. A BSA-t közvetlen mérés nélkül, többféle képlet segítségével lehet megbecsülni. Általában a különböző képletek nem különböznek jelentősen egymástól, és mindegyiket elfogadhatónak tartják a normál testsúlyú és elhízott egyének esetében egyaránt. A Mosteller-képlet (amelyet ez az eszköz használ) a klinikai gyakorlatban és a klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban használt képlet. A BSA-ról általában azt tartják, hogy pontosabb becslést ad a metabolikus tömegre, mint a testsúly, mivel a kóros zsírszöveti tömeg kevésbé befolyásolja azt. Ugyanakkor több jelentős kritika is érte a BSA használatát a szűk terápiás indexű gyógyszerek, például a kemoterápia adagolásának meghatározásában. A genetikai és környezeti tényezőkkel összefüggő, eltérő aktivitású gyógyszer-eliminációs folyamatok miatt az egyes egyének között jellemzően 4--10-szeres eltérés van a gyógyszerek kiürülése tekintetében, ami jelentős túl- és aluladagoláshoz vezethet. Ennek ellenére egyetlen alternatív testméret-mérő eszköz esetében sem bizonyított, hogy a BSA-nál jobban csökkentené az egyének közötti eltéréseket.
eGFR (CKD-EPI, MDRD)
GfrCdkMdrd eGFRCKDEPIMDRD Aglomerulrisszrsisebessgbecslse Kidneyfunction
Az eGFR (becsült glomeruláris filtrációs ráta) a vesefunkció mérőszáma, amelyet a krónikus vesebetegség (CKD) diagnosztizálására és nyomon követésére használnak. Az eGFR több különböző egyenlet segítségével becsülhető, de a CKD-EPI egyenletek (amelyek felváltották az MDRD egyenletet)a legalaposabban vannak validálva és a legszélesebb körben ajánlottak. Az eGFR használatának előnye a vesefunkció becslésére az, hogy viszonylag könnyen kiszámítható, széles körben elérhető és szabványosított. Emellett jobb becslést ad a veseműködésről, mint a szérumkreatinin, amelyet olyan tényezők befolyásolhatnak, mint az izomtömeg, az étrend, a folyadékbevitel és a gyógyszerek. Az eGFR hátránya, hogy bizonyos helyzetekben, például akut vesekárosodás, terhesség, extrém testméretek, alultápláltság vagy izomsorvadás esetén nem pontos. Az eGFR-t a gyakorlatban a CKD stádiumának megállapítására, a kezelési döntések irányítására, a gyógyszeradagok beállítására, valamint a szövődmények és a kimenetel kockázatának értékelésére használják. Az eGFR gyakorlati alkalmazása mellett szóló bizonyítékok erősek, mivel számos tanulmány kimutatta, hogy az eGFR összefügg a CKD progressziójának, a szív- és érrendszeri betegségeknek, a halálozásnak és más kimeneteleknek a kockázatával. Az eGFR azonban nem a veseműködés tökéletes markere, és azt más klinikai és laboratóriumi leletek összefüggésében kell értelmezni.
GCS
GCS GCS Glasgowikmaskla StrokeKzpontiidegrendszerifertzsekSrls
A GCS (Glasgow-i kóma skála) egy olyan eszköz, amely egy személy tudatállapotának mérésére használható. Leggyakrabban traumás agysérülésben szenvedő betegeknél használják. A GCS a személy tudatállapotát a szemmozgások, a szóbeli válaszadás és a testmozgás képessége alapján értékeli. A GCS-t úgy számítják ki, hogy mindhárom viselkedésre (szem, szóbeli és motoros) pontokat adnak. A pontszámban való kifejezés a pontszámok és az egyes elemek összege. Például a 11 pontszámot úgy fejezhetünk ki, hogy GCS11 = E3V4M4. A maximális pontszám 15, ami azt jelzi, hogy a személy teljesen tudatánál van. A minimális pontszám 3, ami azt jelenti, hogy nincsen válasz. A 3 és 8 közötti pontszámú betegek általában kómában lévőnek minősülnek. A GCS alkalmazásának fő előnye az egyszerű használat és az, hogy objektív módon méri a tudatállapotot. Jó megfigyelők közötti megbízhatósággal rendelkezik, és számos betegségben a prognózis előrejelzőjének bizonyult. A GCS az állapotromlás korai jeleinek azonosítására is képes, és iránymutatást adhat az azonnali orvosi ellátásnak. A GCS azonban nem alkalmas a kóma etiológiájának megállapítására, és nem alkalmazható az egyes betegek kimenetelének előrejelzésére.
HAS-BLED
HASBLED HASBLED SlyosvrzskockzataAFbenszenvedbetegeknl PitvarfibrillciVrzsRitmuszavarok
A HAS-BLED pontszám egyszerű és validált eszköz a súlyos vérzés egyéves kockázatának becslésére pitvarfibrillációban (AF) szenvedő betegeknél. Hét klinikai paraméteren alapul, ide tartozik a magas vérnyomás, a rendellenes vese- vagy májműködés, az anamnézisben szereplő stroke, a vérzésre való hajlam, a labilis nemzetközi normalizált arány (INR), az életkor és a vérzés kockázatát növelő anyagok egyidejű alkalmazása. Minden paraméterhez 1 vagy 2 pontot rendelnek, és az összpontszám 0 és 9 között lehet. A magasabb pontszám magasabb vérzési kockázatot jelez. A HAS-BLED pontszám előnye, hogy könnyen használható, könnyen hozzáférhető klinikai információkat tartalmaz, és számos vizsgálatban validálták. Hátránya, hogy nem veszi figyelembe a vérzés néhány más lehetséges kockázati tényezőjét, például a gyengeséget, a társbetegségeket vagy a genetikai tényezőket. Nem veszi figyelembe az alkalmazott véralvadásgátló típusát vagy adagját sem, ami befolyásolhatja a vérzési kockázatot. A HAS-BLED pontszám segíthet a klinikusoknak azon betegek azonosításában, akiknél magas a vérzésveszély, és akik számára előnyös lehet a gyakoribb ellenőrzés és nyomon követés. Ez azonban nem használható kizárólagos kritériumként a véralvadásgátló terápia visszatartására, mivel a stroke megelőzésének előnyei általában meghaladják a vérzési kockázatot.
HbA1c
HbA1cCalc HbA1c AHbA1ctvltsasmmolmolkzttvalaminttlagosvrcukorszintre Cukorbetegsg
A HbA1c (Hemoglobin A1c vagy glikált hemoglobin) az elmúlt 2-3 hónap átlagos vércukorszintjét méri, és a cukorbetegség diagnosztizálásának és a kezelés nyomon követésének egyik fő vizsgálatát jelenti. A vércukorszint mérése a cukorbetegség diagnosztizálására és a kezelés hatékonyságának ellenőrzésére használt legfontosabb paraméter. A pillanatnyi vércukorszint mérése azonban nem mindig tükrözi a kezelés általános hatékonyságát. A HbA1c a krónikus vércukorszint legszélesebb körben használt mérőszáma. Ez lehet a cukorbetegség diagnosztizálására használt tesztek egyike, és széles körben alkalmazzák az ismert cukorbetegségben szenvedők hosszabb távú vércukorszintjének nyomon követésére, és így a kezelés általános hatékonyságának ellenőrzésére. A HbA1c egyik legfontosabb előnye, hogy hosszabb időszak átlagos vércukorszintjét tükrözi, mint más tesztek, például az éhgyomri plazma glükóz vagy az orális glükóztolerancia teszt. A vércukorszint stressz vagy betegség miatti rövid távú változásai is kevésbé befolyásolják. A HbA1c használatának azonban vannak hátrányai is. Például nem biztos, hogy pontos a krónikus vesebetegségben és bizonyos vérzavarokban szenvedők esetében (az alacsony vörösvérsejt-forgalom tévesen magas HbA1c-értékekkel, míg a szokatlanul magas vörösvérsejt-forgalom tévesen alacsony HbA1c-értékekkel jár). A HbA1c használatát a cukorbetegséggel kapcsolatos főbb nemzetközi irányelvek támogatják.
Korrigált QT intervallum
QTc KorrigltQTintervallum KorrigljaaQTintervallumotapulzusszmszlssgeinekfigyelembevtelvelFridericiakplet Ritmuszavarok
A QTc a korrigált QT intervallum, amely a kamrai depolarizáció és repolarizáció időtartamát méri az elektrokardiogramon (EKG). A QTc-t a pulzusszámhoz igazítják, mivel a QT intervallum fordítottan változik a pulzusszámmal. A QTc meghosszabbodása a kamrai ritmuszavarok, például a torsade de pointes és a hirtelen szívhalál fokozott kockázatával jár. A QTc számítására leggyakrabban használt két képlet a Fridericia és a Bazett képlet. Mindkét képletet 1920-ban javasolták, az előbbit Thomas Fridericia, az utóbbit Henry Cuthbert Bazett. Mindkét képletet széles körben alkalmazzák a klinikai gyakorlatban és a kutatások során, de vannak bizonyos korlátaik, például a QT intervallum túl- vagy alulkorrigálása magas vagy alacsony pulzusszám esetén. A QTc kiszámítására más képletek is használhatók; nincs azonban konszenzus arról, hogy melyik képlet a legjobb vagy a legmegfelelőbb különböző helyzetekben. A QTc fontos paraméter egyes gyógyszerek, különösen a QT meghosszabbodását okozó pszichotróp gyógyszerek kardiológiai biztonságosságának ellenőrzéséhez. A QTc segíthet továbbá a szív repolarizációját befolyásoló bizonyos veleszületett vagy szerzett állapotok diagnosztizálásában és kezelésében is. A QTc azonban nem tökéletes előrejelzője az aritmiakockázatnak, és más tényezőket, például az elektrolit-egyensúly zavarát, az iszkémiát és a genetikai tényezőket is figyelembe kell venni.
Kreatinin kiürülés
CreatinineClearance Kreatininkirls CockcroftGaultkplet Vesefunkci
A kreatinin-kiürülés a veseműködés mérőszáma, amely megbecsüli, hogy a vesék milyen gyorsan szűrik ki a kreatinint a vérből, és felhasználható bizonyos gyógyszerek adagolásának beállítására krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedők esetében. A CKD világszerte jelentős közegészségügyi probléma, amely emberek millióit érinti, és növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a magas vérnyomás kockázatát. A kreatinin-kiürülés 24 órás vizelet- és vérminta gyűjtésével mérhető, vagy egy olyan képlet segítségével becsülhető, amely figyelembe veszi a szérum kreatininszintet, a beteg életkorát, testsúlyát és nemét. A leggyakrabban használt képlet a Cockcroft-Gault-egyenlet, amelyet 1973-ban fejlesztettek ki. A Cockcroft-Gault-egyenletnek, noha egyszerű és széles körben elérhető, van néhány hátránya. Például előfordulhat, hogy bizonyos populációkban, például elhízott, idős vagy alultáplált betegek, illetve extrém izomtömegű vagy májbetegségben szenvedők esetében nem pontos. Emellett a jelenlegi irányelvek szerint a vesefunkció becslésére egyéb, a glomeruláris szűrési sebességet (GFR) becslő egyenletek, például a CKD-EPI (Chronic Kidney Disease Epidemiology Collaboration) egyenletek váltak a preferált módszerré. Számos (többnyire régebbi, de még mindig gyakran használt) gyógyszer használati utasítása azonban még mindig előírja a vese-elégtelenségre vonatkozó, a kreatinin-kiürítés alapján történő kiigazításokat.
LDL és non-HDL koleszterinszint kalkulátor
CalculatedLDLC LDLsnonHDLkoleszterinszintkalkultor DiszlipidaemiaKoszorrbetegsg
Az LDL-koleszterin (alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin) koncentráció régóta elismert kockázati tényezője az ateroszklerotikus szív- és érrendszeri betegségeknek (ASCVD), amelyek világszerte a vezető halálozási okok közé tartoznak. Az LDL-koleszterin közvetlenül mérhető vagy más vérvizsgálatokból, például az összkoleszterin, a HDL-koleszterin és a trigliceridek alapján kiszámítható. Az LDL-koleszterin kiszámítására leggyakrabban használt képlet a Friedewald-egyenlet. Egyes tanulmányok azonban azt sugallják, hogy az alternatív képletek pontosabb becslést adhatnak az LDL-koleszterinről, és bizonyos populációkban, például cukorbetegségben, elhízásban vagy metabolikus szindrómában szenvedő személyeknél jobban előre jelzik az ASCVD kockázatát. További kutatásokra van szükség e képletek validálásához és teljesítményük összehasonlításához az LDL-koleszterin közvetlen méréseivel. A kalkulált LDL-koleszterin alternatívájaként a non-HDL-koleszterin (nem nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin) is kiszámítható; ez az összes aterogén ApoB-tartalmú lipoprotein által szállított összes koleszterin mértéke, beleértve a trigliceridben gazdag részecskéket is. A legújabb vizsgálatok és metaanalízisek azt mutatták, hogy a nem-HDL-koleszterin az LDL-koleszterinhez képest erősebb előrejelzője lehet a jövőbeli kardiovaszkuláris eseményeknek. A kalkulált LDL-koleszterin és a non-HDL-koleszterin hasznos eszközök az ASCVD-kockázat felmérésére és a lipidcsökkentő terápia nyomon követésére. Ezek azonban nem tökéletes mérőeszközök, és nem feltétlenül tükrözik a vérben lévő lipoprotein részecskék valódi szintjét vagy minőségét. Ezért fontos figyelembe venni más olyan tényezőket is, amelyek befolyásolhatják az ASCVD kockázatát, mint például az életkor, a nem, a családi anamnézis, a vérnyomás, a dohányzási státusz és az életmódbeli szokások.